Ūađ sagđi enginn ađ byssur hefđu veriđ í vagninum.
Senki nem mondta, hogy voltak puskák a szekéren.
Ūetta er fyrsti dagurinn minn og ūađ sagđi mér enginn frá ūví.
Bocs, de ez az elsö napom itt, és senki nem szólt nekem erröl.
Međ leyfi, herra, ūađ sagđi hann okkur líka, en ūađ er enginn slíkur stađur á kortum.
Elnézést, uram, nekünk is ezt a helyet említette, de a térképen nem szerepel.
Eđa ūađ sagđi The Times Book Review, 1. oktķber, 1956.
Legalább is ezt íyrta a Times kritikusa 1956 október 1.-én.
Ūađ sagđi ég viđ son minn.
Én is ezt mondtam a fiamnak.
ūađ sagđi mér einhver ađ daginn sem fađir minn sneri loks aftur, hefđi mķđir mín klæđst rauđajakkanum, uppáhaldi föđur míns, og beđiđ eftir honum viđ veginn.
Valaki mesélte, hogy mikor apám... végleg visszajött, anyám a piros kabátját vette fel, amit apám úgy szeretett. És így várta az út mellett.
Og nærbuxurnar, ūađ sagđi ég viđ ritstjķra minn Lew einfaldlega til ađ pirra ūig.
A bugyit a szerkesztőmnek mondtam, hogy téged bőszítselek.
Senki nem mondta, hogy voltak puskák a szekéren. 